Tóközi Imre

Bakonytúra 2005.

Mindenféle néger népek, eljött az ideje, hogy elmeséljem tinéktek az Bakony-túra
hiteles történetét amely most esett meg velem a hétvégén.



Még egy bizonyos pénteken történ vala, hogy délután három óra körül elkezdtünk gyülekezni Ravazdon a főszervező kollegináéknál, ahol aztán kiderült, hogy nem is jöttünk olyan sok autóval és kicsit okosan kell pakolni.



Még jó, hogy például a Mazdámba minden belefér :)


Kicsit elbaltáztuk az időt, de végül is öt órakor már Vinye mellett egy kis házikóban teáztunk. akarom mondani söröltünk. Utána kicsit sportoltunk, majd lassan elkezdtünk vacsorát gyártani, mert az jó, meg persze megpakoltuk a hűtőt jóféle nedűvel.



Velkámdrink



Ebben a barlangban húztuk meg magunkat



Csak a kezemet figyeld - ha látod :)



Ez még majdnem üres, hozhatjátok a többit...

A vacsora utáni levezető sörölés közben a keménymag kitalálta, hogy menjünk el éjszakai túrára a Cuha-völgybe, mert az frankó, meg Vietnám meg minden. Egy darabig minden szépen és jól is ment, azonban hamar kiderült, hogy éjjel nem olyan rendes az erdő, meg az ösvény is folyton keresztezi a patakot amin nem rendes éjszaka átkelni a csúszós köveken. A jelzések is elég ritkásan voltak elszórva…



Most itt vagyunk. Vagy itt... Esetleg itt?



És mindenféle szörnyek is fenyegettek bennünket...



De a legjobb beleesni a patakba háttal,
sörrel az ember kezében.




Meg újra eltévedni...


Meg az se volt rendes, amikor már nem voltunk eltévedve, mert megtaláltuk a porvai állomást (ahol a bakter nem nagyon örült nekünk, mert aludt volna, mi meg már félig ki voltunk száradva, mivel elfogyott a sör (de legalább a dobozokat ki tudtuk dobni egy kukába).



Itt még egészen jól voltunk


Ezek után, hogy a képen látható Pacival már nem voltunk olyan fontosak a társaságnak (ugyanis előtte mi vittük a sört, hogy nekünk biztosan legyen elég) és mivel folyton lemaradtunk, mert már ezer éve nem dumáltunk (még valamikor az óidőkben együtt lettünk rendőrök), egy idő után jól nem vártak meg bennünket.

Persze mi azt hittük, hogy jók vagyunk, de amikor már atom régen vissza kellett volna érnünk, kezdett gyanús lenni a dolog. Szerencsére találtunk egy helyen térerőt és csak egy kilóméterrel sétáltunk túl a vadcsapáson, ami majdnem észre is vettünk, de aztán mégsem. Azért hat és fél órával az indulás után mi is visszaértünk, amit egy kis pálinkával meg is ünnepeltünk (a belem szerintem ott égett ki először, pedig csak egyet ittam), majd eldumáltunk még egy kicsit, majd megtekintettük Zsolti bakonyi lábfétisét (közönséges fekete üszök), végül fél öt fele el is mentünk aludni. előtte Pacival megdumáltuk, hogy reggel 8-kor sakkozunk, de mivel ő nem jelent meg, én győztem :)



Lábfétis


Szombaton délelőtt olyan 11 körül már kezdett mozgolódni a csapat fiatalabb része is (az öregek - akiket mi alakítottunk 30 előtt 1-2 évvel - már akkor régen talpon voltak és csináltak reggeli meg megcsinálták például a made in China arany tomahawkot amit az ifjak előző este elrontottak, hogy a lábfétis tulajdonosa tudjon magának faragni a nyárs (vagy fogpiszkáló).



Az arany tomahók (kínai) titka


A csapat zombi része aztán ott is maradt a háznál és csak a környéken másztak egyet, de a keménymag megint túrázni indult, ezúttal Csesznekre (ja, térképen lemértük, az éjszakai túra 16 km volt, plusz nekünk a Pacival 18, mert a kalandvágyunk - és nem pedig a balfaszságunk miatt - kicsit többet mentünk).



Egy újabb út a végtelenbe és tovább



De előbb betértünk Vinyére...



...ahol megtekintettük a Pokol csárdát
(ajánlom mindenkinek, jó hely)



Mondjuk a csajok már az első pár km után tudtak okosan
nézni meg az első útba eső padra leülni :)




De az igazi sörtartályok aznap sem adták fel…


Aztán jöttek a nappali átkelések (bár egy kicsit másik irányba mentünk, de itt is volt lehetőség), amit nem mindenki vett olyan könnyen :)



Márpedig én itt nem megyek át! - jelentette ki Balrogina :)


Szerencsére atom meleg kellemes idő volt, folyt is rólunk a víz rendesen, mert nem rendes emelkedőkkel találtuk szembe magunkat.



Egy sör mind felett



Egy csoportkép kedvéért a pasik is beültek a csajok mellé,
 pedig mi aztán jó kemények voltunk - itt még :)




Útközben egész jó volt a kilátás, bár volt, aki
inkább a fák koronájára volt kíváncsi…




Aztán hosszú kilométereken keresztül csak föl és le…
(mivel egy szellő hintáztatta az  ágat :))




Az egyik pihenőnél rájöttem, hogy ásványvíznek lenni
valószínűleg nem is olyan rossz dolog :)




A hosszú úton persze előfordult, hogy rájött
az emberre (asszonyra) a szükség...



De nagyon messze nem volt ildomos eltávolodni, mert vadállatok járták a vidéket, úgy bizony...



Sámson annak idején mit meg nem adott volna
ezért az állkapocscsontért :)



Amikor már azt hittük, hogy sosem látunk többet civilizációt, teljesen véletlenül beértünk Csesznekre, ahol aztán haditanácsot kellett ülni, hogy melyik úton is menjünk vissza a vacsorához, ami itt még elég távolinak tűnt azért…



Tök jó, hogy itt vagyunk, de melyik úton megyünk vissza?



Azért miután kitaláltuk, hogy a sárga ösvény jó lesz,
szemmel láthatólag fogyott a lelkesedés itt-ott :)




Főleg miután újra jöttek az átkelések.


Aztán végre ismerős tájra tévedtünk (erre mentünk éjszaka egy darabon) és mindenki kezdte azt hinni, hogy egyszer csak mégis hazaérünk.



Nincs már olyan messze... ugye?


Miután beestünk a zuhanyzó alá, kiderült, hogy pl. nekem miért ég annyira a képem már órák óta (kicsit megtalálta a nap a habfehér bőröm asszem).



Vazze... Navaho indián lettem



Azért vacsorafőzés közben még volt idő egy
kis étvágygerjesztőt keverni :)



Ettől még a fiatalok is beindultak, meg lassan a főszakács szerint is kezdett jó lenni a palócleves (tényleg istencsászár lett, és éppen csak, hogy érződött benne a cigarettahamu íze…)



Eredeti palócleves ecsém, ilyet még nem ettél



Aztán kicsit ellazultunk, ki-ki a maga módján…



Na de fiatalok!



Meg ha már ott voltunk, szülinapoztunk is kicsit.



Meg véletlenül találtunk egy metaxát is még a hűtőben...



Ami nem feltétlenül volt mindenkire jó hatással :)


De azért hajnali ötkor megint talált magának mindenki egy ágyat (a félreértések elkerülése végett mindenki a sajátját, mert ugyan ivás közben jön meg a kéjvágy, de a szombati 21 km-es túra után ez a tény most nem nagyon hozott lázba senkit).

Végül vasárnap (miután Paci megint nem jelent meg reggel fél kilenckor sakkozni, így megérdemelten nyertem el a nagymesteri címet) csináltunk egy atom hagymás-gombás-sonkás tojást 20 főre, majd miután kiderült, hogy mindenki majdnem halott, és mert a ház kulcsit is le kellett adni délután háromkor, senki sem izgult rá még egy túrára (meg az eső is csepegett kicsit), így aztán eljöttünk jól haza, csak még előtte Bettiéknék megálltunk kicsit dumálni Ravazdon meg elosztani a megmaradt palóclevest.


Viszlát, és kösz a halakat!


Aztán miután hazaértem, egész kellemeset aludtam délután öt órától másnap reggel ötig (valamikor dolgozni is kell menni) és meg kell mondjam és is seggfájósan ébredtem kicsit :)

Na ennyi volt nagyjából a buli, a szállás, kaja, utazás fejenként nem volt tíz rugó és szerintem tartalmasabb volt, mint egy büdös, tömegnyomort jelentő diszkóban végigzüllött éjszaka.