Tóközi Imre

A K-19 meghódítása

avagy Csesznek visszafoglalása az kísértetektül


"Történetünk vala az viharos századokbul, mikor még tatár és török illette hitetlen talpával az Bakonynak erdeit, nem kímélve sem növényt sem állat (és ez így teljesen állat), s olvassátok feleim (kik látjátok mik vogmuk) három szabadságharcos igaz történetit."

(Tinódi Lantos Zakariás Ómagyar Máriasiralom Sebestyén H.S.C., 1576.)

S az időknek hajnalán felpattant három dalia (igazából csak kettő, mert az egyikük egy tudós asszony volt, akiről elég két dolgot tudni: először is azt, hogy a tudós asszony egy asszony, másodsorban pedig azt, hogy tudós - nem összkeverendő és aki megmondja, hogy ez a Fekete Vipera melyik részében volt, az kap egy barackot a feje tetjére jutalomból) Ibrahim nevezetű harci szekerükre, s lóhalálában nekiindultak a nagy kalandnak.



Én vezetek!


S midőn megérkeztek vala, elborzadva látták, hogy mily magos hegynek tetején is áll a kísértetjárta erőd...



Szinte hallani a vérfarkasok vonyítását


...azonban mivel tudták, hogy nem ígérhetnek mást maguknak, csak vért és verítéket, nekiálltak az saját lábukkal megtenni a végső utat, amelyre a 75 ló már nem vállalkozott. Közben meg-megálltak kicsit nézelődni is.


Ők még bizakodtak, látszik ki nem játszott
elég szerepjátékot... :)


Végül felértek az várnak tövibe, s szembesülhettek azzal, hogy mily apró kis állat az ember a világmindenség eme csodájának lábainál álldogálva.



Bérc


Aztán mivel nem találkoztak egyetlen útbaigazítást adó rőzsehordó anyókával sem, ezért kénytelen kelletlen maguknak kellett felfedezni, s birtokba venni a várat.



Mik vogmuk

S mivel ez a vár meglehetősen huzatos volt, különösen így télidőben, az Ibrahim-idomár dalia sietve rejtette el tar koponyáját az elemek dühe elől.

Azonban minden hiába volt, hamarosan megkezdődött hőseink Canossa-járása (pontosabban kísértet-járása, mivel III. Richárdot hamarosan csapdába ejtették, s minden bizonnyal válogatott csúfságokat míveltek vele, azonban erről szabadítása után nagyon nem akaródzott neki beszélnie... (a háttérben sikerült lencsevégre kapni egy szlovák kísértetet)



Márpedig innen nem jössz ki, ha télle' megharapott!


Nyisd már ki, itt jön mögöttem a gonosz identitás!


Azonban az igazi borzadály még csak ezután következett, midőn a felmentősereg látta alászállani a napot az hegyek mögé.



Lassan tényleg előmásznak a zombik...


Természetesen a világhódító hírnévhez méltatlan lett volna, ha nem tűzik ki a magorok ősi zászlaját, s nem pózolnak előtte, mert az nagy királyság vala (értelemszerűen hóvakság ellen igen, atomtámadás ellen nem védő napszemüvegben).



Erőt merítünk a történelemből


Asszem meg is van


Mindezt követően az Úr lenézett (önmagukhoz) hű gyermekeire, majd önnön dicsőségére feljebb emelte a napot (aki nem hiszi, járjon utána), s midőn a hozzá hasonlatosnak teremtettek ismét érezték ezáltal magukon az isteni gondviselés megnyugtató simogatását, újult erővel vetették bele magukat a küzdelembe.


Csúszok haza bébibogyó! :)


Még az olykor-olykor a lábuk alá ugró síkosítóval preparált jégdémonok sem tudták kedvüket szegni!



Az utolsó napsugarak

Midőn az Úrnak segedelmével teljes egészében uralták a várat, előkerült a rőzsehordó néne is, akit Richárd lelkes kiáltozása verhetett fel, s űzött ki mézeskalács házából (majd legközelebb nem az ajtaja előtt ecseteli hangosan, hogy mekkora királyság, hogy még belépőt sem szedtek), hőseink közül feláldozta magát a Én (mert az Ego én vagyok) és bemutatta angyali áldozatát az szűzi hóban...



Nem éppen angyalka...


S mert a fene nagy küzdelemben és áldozatbemutatásban erősen megéheztek, hazaindultak vala, hogy teletömjék bendőjüket a nehéz nap után. De jaj, útjukat állta még egy förtelem, egy vérgőzös lehelletű Bakonyi Yetti (szigorúan két "t"-vel, egyrészt mert már múlt idő, másrészt pedig mert van az olvasók között valaki, aki tudja miért :)).



Hóbéla


Persze a hazaérkezés után Richárdéknál reám támadó halállaton már meg sem lepődtem...



Állítólag nem emberevő...


Meg azon sem, hogy volt a vacsoraasztálnál egy személy, aki mindent magának akart...



Itt minden az enyém!

És a kisebbeknek csak kolbászos szendvics jutott, paradicsom, paprika, sajt, sonka és tea éppen, hogy csak egy kicsi.



Nekem csak ennyi jutott...


Az elejéről asszem még kimaradt az üveghegyes rész, vagy valami ilyesmi, meg a magyarázat is a tárgyban szereplő "K19"-re, de most már ehhez túl fáradt az amúgy leginkább a tankos-romantikus filmeket kedvelő mesélő. Szerintem :)