Tóközi Imre

A bűz elűz

 avagy a Szörnyen Büdös Törpe esete a 40 rablóval


Egyszer volt, hol meg nem volt, még az üveghegyen túli üvegvisszaváltón is  túl, volt egyszer egy igen-igen büdös kistörpe. Igaz, életében mindössze egyszer fürdött (mikor véletlenül beleesett egy pocsolyába), de ez nem törte le törékeny habtestében az élni akarás tábortűznyi szikráját, hanem fogta magát, és szépen megnőtt.
Ekkor már nem igen-igen büdös kistörpének hívták, hanem Szörnyen Büdös Törpének szólította, aki csak meg bírt maradni a közelében. Mivel azonban nem sok ilyen élőlény volt, el is határozta, hogy elmegy világgá. Az elhatározást tett is követte. Megsütött néhány kövi gyíkot útravalóul, majd fogta barátját, a világtalan, szaglószerv nélkül született Süket Patkányt (aki tényleg patkány volt), és rápattanva anyai nagyanyja varázsseprűjére, nekivágott az ismeretlennek. Bejártak sok-sok földet, bár nem értették, hogy miért fordul el mindenki undorodva tőlük, és miért száradnak ki a virágok a nyomukban. Hiába, egyszerű elmék voltak mindketten.
Egyszer aztán elérkeztek a Végeláthatatlan Nagy Sivataghoz, amiben annak rendje és módja szerint el is tévedtek. Már napok óta nem ettek és ittak, amikor végre meglátott a Szörnyen Büdös Törpe egy vigyorgó tevekoponyát. Fel is vidult, és így szólt társához, Süket Patkányhoz:
- Testvérem, Süket Patkány!
- He, mi van? - értetlenkedett Süket Patkány.
- Uff, beszéltem!
- He, mi van?
Sajnos nem folytathatták magas reptű és elmés társalgásukat, mert egyszer csak hipp-hopp ott termett Ali Baba és a negyven rabló, és mivel összetévesztették őket Aladdinnal és Jázminnal (biztos ők is büdösek voltak), lekaszabolták mindkettőt. A Dzsinnt és a lámpást ugyan hiányolták egy kicsit, de aztán beérték Szörnyen Büdös Törpe anyai nagyanyjának varázsseprűjével is.
Ha szegény Szörnyen Büdös Törpét és Süket Patkányt le nem kaszabolták volna, akkor...
...akkor minden bizonnyal szomjan halnak a Végeláthatatlan Nagy Sivatagban.