Tóközi Imre

Egyszer volt...

- szájensz fiksön -


Egyszer volt, hol nem volt, még a intergalaktikus térkép fehér foltjain is túl, volt egy egydimenziós galaxis. Minden egyetlen pontból állt. Sőt, ami azt illeti maga a galaxis is, így aztán nem olyan nagy csoda, hogy még az egyik UFO-magazin sem tett róla említést. De ezzel az iszonyú lelki teherrel megtanultak együtt élni az EGYETLENEGYPONT-csillagrendszer lakói (mert így hívták). Nem így Pöty  (csak így, egyetlen "ty"-vel), aki már apró pont korában is figyelemreméltó eredményeket mutatott fel a pont-geometria és a pontlét értelme után kutató dolgozatában. Csodapötty volt, s  ezt  büszkén  hangoztatta is magáról szerte az egész BAZINAGY PONT-on. Az iskola  vezéregyénisége volt, ez vitathatatlan. Minden lánypont (bár elég nehéz őket megkülönböztetni a pontfiúktól) teljesen bele volt zúgva. Végül is igaz, ami igaz, kevés olyan pötty volt rajta kívül, akinek ilyen szép szabályos pötty-formája lett volna. Ezek után azonban nem csoda, ha Pöty egy kissé elbízta önnön pont-magát. Világhírre vágyott...
Beállt hát rockernek. A rockerek azonban nem szerették a SHIEN SHAHI nevű japán népzenei együttes zenéjét (márpedig Pöty élt-halt érte), ezért hamar levetette szögekkel kivert bőrruháját. Búsan gurult hazafele, amikor egyszer csak egy éjfekete árnyék vetődött a feje fölé...
Gyere már Vakarcs! - próbálta ismét indulásra ösztökélni kutyáját Marci, aki nem a Makk Marci volt, hanem egy teljesen hétköznapi, ámde szeplős Marci. Most azonban nem a szeplői zavarták, hanem az, hogy Vakarcs (felmenői ismeretlenek, de a külső jelekből valószínűsíthető, hogy egy bernáthegyi és egy törpeuszkár bűnös románcának következményeként látta meg a napvilágot), nem volt hajlandó elmozdulni kedvenc villanypóznája mellől...
- Ne  merészeld! Egy jól nevelt kutya nem tesz ilyet... - de már késő volt, a dolgot immár nem lehetett meg nem történté tenni...

Mily kegyetlen a világ. Sajnos Vakarcs ténykedése elmosta az EGYETLENEGY-PONT galaxist! Most nem  tudok miről mesélni. De nem is baj. Végre elaludt az unokahúgom... Miért kell nekem mindig ilyen hülye meséket kitalálnom? Na, mindegy.