Tóközi Imre

Álmoknak alkonyán


Semmi vagyok, senki vagyok
Egy pont, tengerben a csepp
Lelkemben álmok, kint sivárság
Zokoghatnék – de nem teszem sohasem.

Semmi vagyok, senki vagyok
Egy árny, mi jön-megy, majd továbbáll
Csendben, magányosan, szomorún
Egy fájdalmas történet volt csupán?

Semmi vagyok, senki vagyok
Ne fújj szél, tűz meg ne égess
Csapongva szállnak gondolatok, sóhajok
S egy napon majd elcsitulnak végleg.

Semmi vagyok, senki vagyok
Nincs helyem, szívem, sehol a lélek
Magamba zártam, s a kulcs nincs nálam
Örökre meghaltam élve – félek!

Semmi vagyok, senki vagyok
Szeretnék egy lányt, de nem lehet
Akarnék valakit, de nem akarhatom
Őrület a képzelet: szeret, de nem szeret.

Semmi vagyok, senki vagyok
Hol pont, hol tengerben a csepp
Kint sivárság, lelkemben halott álmok
Zokoghatnék – de előtte sohasem…