Tóközi Imre

Álomcsapda


Álmom egy élet, s életem az álmom
Vidáman, csapongón, vagy olykor borongva
Magamat keresem – talán újra megtalálom
Nem veszve el addig, kiúttalan bolyongva...

Minden az élet, az erdő, a tarka mező
A sete-suta rímek, egy tovaszálló, andalító dalban
Évszázados tölgyes, mit a puha, zöld moha benőtt
Honnan a létezés örömét szívom be magamba.

Változom kívül, és változnom kell belül
Régi vidám valóm, mi elveszett a nagyvilági zajban
Bennem van, csak kissé a felszín alá elmerült
De előbújik lassan, segíts neki a bajban!

Nem leszek szent, nem is voltam soha
Ember vagyok én is, olykor csetlő-botló bolond
És keresem a szavakat, mik nélkül nem találok oda
Hol egy kedves mosoly, egy érintés minden fájót megold.

Földön van a menny és a földön van a pokol
Felnőttem már hozzá, a magam erejéből lettem semmi
Vagy minden, ha úgy akarom, s ha úgy akarod;
Világokon át, vagy talán csak lépéseket kell érte menni.

Álmom az élet, az életem egy álom
Kemény kőszikla, vagy lágyan simogató patak: válassz!
Magamat kerestem – én lassan megtalálom
S kezednek kezem, szívednek szívem lesz a támasz