Tóközi Imre

Büdös van


Nehéz lett a levegő
Rothadás szagát hozza-viszi a szél
Bárhova mész, bárhova állsz
- lassan átitat téged is.

Nagy eszmék halnak meg
Ebben az elátkozott, posványos korban
Kikelet vagy kósza tavaszi szél
 - messze vannak, messze nagyon.

Bűnös lett a jó
„Mindegy mit, csak változást ne!”
Nyakig vagyunk a szarban
- vajon ki fogja be a szám?

Férgek, alattomos állatok
Lélektelen élőhalott emberi porhüvelyek
Mondják meg mi az, ami kell
- birkaként lépkedünk szavukra.

Nem, ne lázadozzatok
Elég volt a vérből, kétségből, viharból
Nem tudom, miért van agyunk
- már nem tudom régen.

Robban egy bomba
És utolsót dobban a régen oly nemes szív
Eltűnünk a gomolygó füstben
- tiltakozhatsz: benne voltál…