Tóközi Imre

Ha azt kérded, miért mosolygok


Ha azt kérded, miért mosolygok
Csak mosolygok csendben tovább
És szemeid visszatükrözik közben
A lelkem sorvasztó magányt.
Valami volt, valami elveszett
Hiszem, hogy nem örökre talán
Valami volt, valami elveszett
Soha nem leszek ugyanaz már.
Állok szemben, a szemeidben - veled
Mosolygok, miközben lelkem zokog
Nem tudom, mit mondjak és mit ne
Érzelmeket pedig évek óta nem mutatok.
Lassan, kínok közt haldoklom belül
„Jövőm még nincsen, a múltam már nem kell”
Nincsenek célok, nincsen már akarat
Változást várok, de nem teszek semmit sem.
Ha azt kérded, miért mosolygok
Nem mondhatom, hogy látom a csodát
Hogy megtaláltam az elveszettnek hitt
Jégbe zárt érzelmeket, s fagyott álmok sorát.
Ha azt kérded miért, mosolygok kedves
Csak nézlek, s mosolygok egyre tovább
Nincsenek még szavak, nincsenek válaszok
De valami elindult – egy jobb jövőbe talán.
Ha azt kérded, miért mosolygok
Választ vársz durcásan, s neked van igazad
Én nem merem kimondani még azt,
Hogy a válasz benned van, hogy a válasz te vagy magad…