Tóközi Imre

Harminc után


Éjfél előtt, majd éjfél után
két prím között csak néztem furán
és megszoktam, hogy kicsit többet táncol
az élet, ha arcom mosolyra rántom
- a tükörben némileg jobban látom
azt a balszem-sarki ráncom...

Aztán derül békén újra a horizont
igazán semmi nem változott
maradt az élet morbidon
derűvel, olykor borúval
- de lélekben mindig szabadon
játszva a kimondatlan szavakon.

Harminc előtt, majd harminc után
két film között állok bután
és nem tudom, vajon még meddig számol
az élet, ha a karjaim most feléd tárom
- a lélek tükrében a könnycseppet látom
talán benned találom a másik felem, párom...

Aztán pendül újabb dal a húrokon
igazán, de ezúttal semmi nem változott
csak a szívem súgta titkolón
csendben kezdve majd végül tombolón
- elfogyott a ha, volna sincs szabadon
őrült táncot járva az elharapott szavakon.