Tóközi Imre

Mikor veszed észre már?


Nem nézlek, és nem kérlek
Nem hiszek, és nem remélek
Nem tudom, miért vagyok
Csak azt tudom, mit akarok.
Egykor – nem is oly rég – játszottam a tűzzel
S most a láng, meglehet engem űz el.
Ha agyam józansága elenyész
Ha szemed szemem mélyére néz
Álmomban ajkad ajkamba mar talán…
Mikor veszed észre már?
Önmagam keresem benned
Önmagam, s lelkemben a lelked
Miközben napról napra omlok össze
Csak rád vágyom, semmi többre.
Nem beszélsz, én nem beszélek
Nem tudom miért – kell, hogy érezd…
Merre, mikor, hogyan tovább
Túl nagy a vihar, túl sok a sár
Felemel, megpörget, magával ránt –
Majd elnyel az általad kavart hurrikán.
Elfogadtam, hogy érzem, mit érzek
Mosolyodra szívem dobban, s egyre tovább nézlek
Ha akarod, elmegyek, elmegyek innen messze
De ha maradhatok, fogadd el, hogy szeretlek, kedves!