Tóközi Imre

Mindig lesz egy hely


Akarom, hogy tudd
Fény voltál – a minden, s
Bennem vagy, bennem élsz.
Nincs felszín,  iszonyú a mélység
Arcom mosolyog komolytalan komolyan
Míg a remény elmerül lassan, csendesen.
Láncok fognak – kétség és büszkeség
Gyengéden, de kimondott "nem"-ek
Melyek nemrég hangzottak el.
Nem játék volt, de nem számít már
Jön majd más, de az nem lesz ugyanaz
Valami megszakadt, valami fáj.
Akarom, hogy tudd
Nem múlsz el, nem teheted
A kőbe véstem neved, mit szívem helyén hagytál.
Kemény, időtlen kőszikla az
Melyet nem kezd ki semmi más
Csak szíved melege, mire oly régóta hiába vár.
Éjszakák, nappalok – álmodom
És álmomban sosem mondom el
Hogy bennem mindig lesz egy hely.
Hely neked, nekem, nekünk
Csak ott, másutt nem lehet
Szemem behunyom - ne lásd mily szomorú.
Más idő, más hely, más emberek
Arctalan tömeg vesz körül csak
Pattogó, vérpezsdítő szólamok, gondűző dallamok.
Hullámzó kedélyek, tört szárnyú madarak
Álmosoly, álruha, álszakáll, álköltő
Álmomban élek csupán, míg veled vagyok.
Senki nem vesz komolyan, senki meg nem ért
Elfogadtam ezt is, elfogadtam a válaszod
Mégis… Bármikor… Ha élek még… Mindig lesz egy hely.
Neked. De sosem mondom el…