Tóközi Imre

"Óh változz, s lelkem változik!"*


Hirtelen robbanás a csendben
Dörög az ég, fent a fellegekben
Süvít a szél, őrjöngve kavarog
Talán tudom már mi az, mit akarok.

Tombolj vihar, tisztító fergeteg
Lelkem porától szabadítsd a testemet
Vigyél el mindent, vissza sose hozd
Új idők, s régi álmok kelnek egybe most.

Ordíts szél, üvöltsd a perceket
Töröld ki örökre az emésztő képeket
Küzdj meg velem, küzdj, mert akarom
Küzdj, mert nekem ez az utolsó napom.

Zokogj ég, most, míg van rá merszem
Esőd mosson tisztára: hitehagyott lettem
Válaszúthoz értem, legyen hát, választok
Más leszek ezután, hű az egykor volt álmokhoz.