Tóközi Imre

Téli cseppek


Vakít a hó tocsogó locsogó paplantakaró
decemberi ragyogásban azúrkék burok
bolygónk körül az ég, kattogó csattogó
vonaton nőlények fecsegnek harsányan
és monoton némileg zavarnak
létigenlő gondolataimba merülnék.

Sárgán izzó gázgömbünk-csillagunk,
bölcsőteremtő leendő novánk körül
száguldva döcögőnek tűnik a személy
semmiről vihogva, agyamba hatolva szárnyát
szegett madárként mélyben tűnik el
minden ki nem mondott gondolat.