Tóközi Imre

Voltál már úgy?


Voltál már úgy, hogy hihetted:
A világ bolondult meg körötted
Hogy rohannak el, mind az évek
És vissza, vissza sose néznek?

Voltál már úgy, hogy érezted:
Elmúlt az, mi megvolt benned
Hogy fásult közönyt sugallnak
És a csillagok egyre messzebb vannak?

Voltál már úgy, hogy kérdezted:
Miért van ez így az életben
Hogy csak akkor nyílsz, ha elment már
És nem tud betörni a helyére más?

Voltál már úgy, hogy kérdeztek:
Mi lakozik ó, mondd a lelkedben
Hogy tudod-e mit akarsz, de igazán
És elmondod-e a szívednek igazát?

Voltál már úgy, hogy nézhetted:
Szemeknek mélyét, tükrét a lelkeknek
Hogy láttál valamit, valami mást
És létezel, ha gondolhatnak rád?

Voltál már úgy, hogy létezett:
S szíve lüktetését a szívedben érezted
Hogy elment, mert van, hogy menni kell
És könnyes szemmel néztél az égre fel?

Voltál már úgy, hogy értetted:
Mit akarnak tőled és mit éretted
Hogy az Idő kezedbe adta a sorsod
És jó lehetne, ha megint el nem rontod?

Voltál már úgy, hogy féltetted:
Ki szeretett, s talán örökre elvesztett
Hogy valamit mégis csak neki adj
És magára teljesen sose hagyd?