|
|
|
|
   |
Tóközi Imre Voltál már úgy?
Voltál már úgy, hogy hihetted: A világ bolondult meg körötted Hogy rohannak el, mind az évek És vissza, vissza sose néznek? Voltál már úgy, hogy érezted: Elmúlt az, mi megvolt benned Hogy fásult közönyt sugallnak És a csillagok egyre messzebb vannak? Voltál már úgy, hogy kérdezted: Miért van ez így az életben Hogy csak akkor nyílsz, ha elment már És nem tud betörni a helyére más? Voltál már úgy, hogy kérdeztek: Mi lakozik ó, mondd a lelkedben Hogy tudod-e mit akarsz, de igazán És elmondod-e a szívednek igazát? Voltál már úgy, hogy nézhetted: Szemeknek mélyét, tükrét a lelkeknek Hogy láttál valamit, valami mást És létezel, ha gondolhatnak rád? Voltál már úgy, hogy létezett: S szíve lüktetését a szívedben érezted Hogy elment, mert van, hogy menni kell És könnyes szemmel néztél az égre fel? Voltál már úgy, hogy értetted: Mit akarnak tőled és mit éretted Hogy az Idő kezedbe adta a sorsod És jó lehetne, ha megint el nem rontod? Voltál már úgy, hogy féltetted: Ki szeretett, s talán örökre elvesztett Hogy valamit mégis csak neki adj És magára teljesen sose hagyd? 
 |
  |
 |