Tóközi Imre

Qlio Igekötő


Róla szól a vers, ki hős,
Nem tudja senki, pedig nős.
Qlio Igekötő a becsületes neve,
Bár kérdés, elég kerek - e a feje?

A mókus, a róka, a nyuszi, a vakand,
Megzabálta mindet a kis bitang.
Beállt keményen emezek elébe,
Elkapta a farkuk, ebből lett ebédje.

Előbb persze mindet kibelezte,
Vérben úszott ilyenkor az egész teste.
De nem tehet róla, ő ilyen,
Nem oly fagyos, mint oly sok verem.

Most is tűzben ég a beste lelke,
Noha száját kinyitni soha nem merte.
De nem is volt rá szüksége soha,
Nem csak a fején van neki erre való pofa.

Mindene száj, s egyre bűzlik mind,
A teste is átalakult már, csak nind!
Csak a gatyakorca a régi benne,
Mert azt megenni lehetetlen lenne.