Tóközi Imre

Habbáéknál ég a világ

avagy 2004.12.10., az Ítélet Napja



Miután Habba meg a neje (aki a Heni) már hónapok óta ígérgette, hogy meghív minket vacsorázni a TCs-vel, szinte már el sem hittük, hogy ebbõl tényleg lesz is valami (én egyébként továbbra is azt hiszem, hogy álmodtuk :)), aztán ma mégis csak beestünk hozzájuk harapni némi görögös ízeket, mert a Heni valami hihetetlen gasztronómiai műremek elkészítését ígérte (mondjuk palacsintáról nem esett szó a részéről, hiába szóltam többször is).

Tekintettel arra, hogy én voltam kénytelen délután hatkor nekiállni sört venni, ezért először elmentem a Metróba, ahova nem engednek be nyivákoló kisgyerekeket és a vásárlók többsége tudja, hogy mit akar, ergo lehet normális sebességgel vásárolni. Persze csak akkor, ha az ember talál parkolót, de ez nekem a parkoló kétszeri bejárása után sem sikerült, így tovább mentem a Tescoba, ahol ha lehet még többen voltak, viszont ettől függetlenül sikerült helyet találnom a sorok közt. Most nem zengek siraloméneket arról, hogy mennyire gyűlölök vásárolni a sok köcsög hülye nézelődő ember között, akik megrekedtek a törzsfejlődés azon fokán, hogy a legjobb szórakozásuk legyen elállni a siető emberek útját és nekitolni a kocsit a lábának, meg szerencsére találtam olyan pénztárat is, ahol nem voltak ezren.

Ezután már hamar odaértünk - hol a terített asztal várt bennünket:-, valami Gyirmót nevű helyre, amit a térképeken ugyan nem jegyeznek, de azért több tény is bizonyítja létezését. A Habba például egy ilyen nagy hasú tény :)



  A sört mi hoztuk, a kéz meg Henihez tartozik


Először némi tévhitet szült TCs következetes ragaszkodása ahhoz, hogy a pitának nevezett valami az nem is pita, hanem valami teljesen más, de aztán végül is miután tüzetesebben is megnéztük



Jó, először tényleg mákos kiflire emlékeztetett :)


kiderült, hogy az bizony pita, mégpedig ógörög módon elkészítve (ennek a pontos mibenlétét most nem tudnám minden igényt kielégítve elmagyarázni, a lényeg az, hogy ételkülönlegességben volt részünk ;)) mint ahogy a fogás többi összetevője is az volt.



Ez valami döglött állat húsa lehet



Külsőre ez is érdekes volt, de az íze...
hogy is mondjam... különleges :)))


És mindezeket a nagyon különleges dolgokat indiai módon (mindenből szedünk ami az asztalon van és egyszerre eszünk is belőle) tömtük magunkba, mivel kétség sem férhet hozzá, hogy az igazi zabáláshoz az indiai maharadzsák értenek a legjobban (a tigrisek is tőlük tanulták). Be is laktunk jól...



  A engem kíméletességből nem fényképeztem le


S mindezek után következett a palacsinta. Amit ugye megrendeltünk. Kicsit furcsán nézett ki, és Habbáék következetesen "kaki"-ként említették, ami mint később kiderült, nem is járt messze a valóságtól (nem is annyira az íze, mint inkább a valódi neve, valami "khaki" miatt :)) és pont így nézett ki:



Felénk mondjuk paradicsomnak hívják az ilyet



Igaz annak nem ilyen a belseje



És nem is tömöm így a arcomba :)


Mondjuk TCs szerint ilyen gyümölcs nincs is, mert ő minden növényt felismer (gombán még nem teszteltük, pedig az egy érdekes kihívás lenne néhány gombafaj tekintetében) én pedig hajlamos vagyok osztani a nézetét ebben a



A növény ugye zöld, az állat megy,
az ember pedig fehér, de a
gombákkal mi lesz?


tárgykörben, mivel ennek az izének (nevezzük akkor mi is gyümölcsnek, hátha tényleg az - végül is abból sem lett senkinek semmi baja, hogy az amerikai őslakosokat tévedésből indiánoknak nevezték el - illetve az indiánok nem annyira járta jól, de biztos nem a nevük miatt) olyan nem is tudom milyen íze volt. Belülről ugye úgy néz ki, mint a barack, viszont az íze engem sok mindenre emlékeztetett, többek között még a datolyára is, pedig annak aztán nem sok köze lehet ehhez. Na mindegy, mi most nem a National Geographic vagyunk, szal érjük be ennyivel :)
Vacsora után a Habba még vasalt egy kis sört



Ez tényleg kivasalta


majd amíg Heni nekiállt hullazsákokat varrni a nekünk, hogy aztán majd a vacsorától elhullott tetemeinket beledobják a közeli folyóba (ami tulajdonképpen nem is folyik, mert holtág), mi majdnem megnéztük a Barátok köztet, de szerencsére nem, majd némi tespedés után megnéztük a ház vakondját, aki a Szálka névre hallgató izé (mert kutyának biztos nem kutya).



Jó vakond


Majd elhúztunk jól haza, mert másnap mindenki korán kelt csak én nem, mert az uszoda nem nyit korán szombaton, csak a disznóölés meg az egyetem levelező tagozata (kinek-kinek érdemei szerint :))