Bemutatkozás


Nehéz helyzetbe hoztam magam ezzel a menüponttal, hiszen senkit nem lehet bemutatni néhány szóval (habár az Amelie csodálatos élete című  filmben azért láthattunk erre egy mókás, mégis működő megoldást :)), pláne nem egy kisebb társaságot. Ha mindehhez még hozzácsapom az elmúlt 15 év alatt történteket, könnyen lehet, hogy túlságosan is lusta leszek annyit gépelni, hogy egyszer majd hátradőlve a fotelemben azt mondhassam: befejeztem. Ezért ez a menüpont is, akárcsak a többi ezen a honlapon folyamatosan frissülni fog, idővel talán almenükkel bővülve a könnyebb navigáció kedvéért, így esetleg később is érdemes lesz visszatérni ide.

"Fiatal az, aki nem tudja, hogy a régi szép idők az most van..."

Nem tudom már, hogy ki fogalmazta meg ezt az egyszerűségében is szinte minden érzést, gondolatot összesűrítve tartalmazó idézetet, amelyet önhatalmúlag jelmondatul választottam, de bízom benne, hogy mi csak nagyon sokára fogjuk fel az igazi értelmét (szellemi téren ehhez minden adott, még mindig gyerekek vagyunk - remélem ezt a céges pszichológus nem olvassa el :)).

Tehát ott tartottunk, hogy valamikor az idők hajnalán, egészen pontosan a középiskolai években rázódott össze a jelenlegi csapat (kivéve a Zoli néven futó öcsémet, akit már valamivel korábbról ismertem, illetve TibiCsoki (TCs) is már az általános iskolában csatlakozott), habár a felső menüben látható arcokat elnézve korántsem teljes a lista, hiszen pl. az MZK-alapító tagjai közül ketten is hiányoznak (Zoli - ez egy másik - alias Néger, kinek középiskolai ragadványnevét itt most inkább nem említeném, illetve Ákos barátunk, aki jelenleg majdnem Kínában él, mindenesetre az érettségi találkozón ezt többekkel sikerült elhitetni), továbbá a több helyütt feltűnő Ghomby mester is minden bizonnyal joggal sértődne meg, ha kihagynám a sorból. Dallas és Ricsi néhány évvel későbbi ismeretség és barátság (habár Ricsivel együtt koptattuk a PÁGISZ padjait, még ha egy osztállyal alattam is járt, s a háta közepéig érő göndör fekete haja miatt nem is volt különösebben rokonszenves, de ez nem érdekes, mert egyrészt most kopasz, másrészt pedig a középiskolában még ő is egy nagyképű bunkónak tartott engem :)). 

S a lányok?  Nos, Ők jöttek-mentek az évek során, bár a csapat egy része mára úgy gondolja, hogy talán megtalálta a párját (én pl. többször is, bár valamilyen megmagyarázhatatlan, vélhetőleg örökölt terheltségből kifolyólag mindannyiszor elpuskáztam a dolgot - eddig, de már nem :)), mindenesetre az oldalon fel fog tűnni jó néhány a gyengébbik nemből, mert szeretjük őket (titokban még talán Habba is, aki pedig köztudottan kicsit más, mint más - mégis neki lett először első felesége :)).

Csapongok ide-oda, miközben csak kevesek számára lehetek érthető igazán. Szép évek vannak mögöttünk, itt-ott némi küzdelemmel, megpróbáltatással, de optimizmusunk, s a jövőbe vetett hitünk mindmáig töretlen maradt.

Ami egészen biztosan nem változott bennünk, az a tudományok iránti vonzalom, ezért legelőször is megalapítottuk az MZK-t, avagy a MajonZET Zabálók Klubját (a középkori egyházszakadást kiváltó teológiai vita semmiség volt ahhoz képest, amikor arról próbáltuk meggyőzni egymást, hogy simán majonézt, avagy pedig majonézet, de aztán végül  - megcsillogtatva ésszerű kompromisszumra való készségünket, amelyből a mai közélet is jócskán meríthetne - megállapodtunk abban, hogy mindegy miként is nevezzük eme csodálatos adalékot a szendvicsünkben (természetesen a klubból való kizárás réme fenyegette azt, akinek a tízóraijában nem találtunk belőle :)), az a lényeg, hogy az iskolai büfében legyen csokis bakny, vagy sokcsöcsű csokicsúcs (azóta is így nevezem eme sütiket, noha olykor ennek kínos következményei vannak bizonyos cukrászdákban). Az MZK alapvető tudományos problémákkal foglalkozott, amelyekből néhány elemzés hamarosan napvilágot lát majd valószínűleg az [Irodalmi sarok] menüpont alatt.

Valamikor ezekre az évekre datálódik a TBC, avagy a Thocy & BoB Corporation megalapítása is, amely nem más, mint Bobbal közös szoftverfejlesztő cégünk, amely ugyan nem kifejezetten termékeny, mert néhány primitív demón kívül mást nem tudott felmutatni az elmúlt 15 év során, de a Konan the Barom kalandjátékunk (ebből várható egy HTML-verzió a honlapon a közeljövőben) már többször is majdnem elkészült... :)

Szintén a PÁGISZ berkein belül hoztuk létre a Pegazus és Fénykard elnevezésű szerepjátékos klubot, amely még a kezdeti M.A.G.U.S.-láz fellángolása idején élte virágkorát először a suli térképszobájában (a liberális vezetés annyival tudott támogatni bennünket, hogy helyet biztosított, de tulajdonképpen ez is jó fej dolog volt a részükről), majd már a középiskolát követő 1-2 évben, igaz akkor már csak hétvégenként, mivel ahányan voltunk, majd' annyi fele szakadtunk az országban. Aztán szép lassan lecsengett a dolog, ha nagy ritkán még össze is ülünk, többnyire tökéletes hülyeségbe fullad az egész (hol vannak már azok az idők, amikor maratoni játék során elaludtam és Bob mindenféle béna rajzot "tetovált" tollal a karjaimra, kis játékkatonákkal ékesített és végül arra ébredtem, hogy ceruzát próbál dugni az orromba? :)).

A szerepjáték közben, majd egyre inkább helyette is számítógép partikon múlattuk az időt (többnyire csak hárman-négyen, de akadt néhány komolyabb létszámú is), ahol leginkább szintén a hülyeség dominált (pl. az nem volt rendes, amikor TCs-éknél összeraktuk már a gépeket, s ezek ketten Bobbal titokban kihúzták a monitorom tápkábelét, majd egy cigit tartottak mögé, mintha füstölne :)). Ma már ezek a partik ritkábbak, az élet kiteljesedésével megszaporodtak a gondjaink is, de olykor szakítunk még rá időt.



Valamikor a harmadik évezred hajnalán, vagyis kicsivel előtte megalakult a SHTK, azaz a Stephen Hawking Tudományos Kör is, illetőleg annak legfőbb tudományos fokozata, a LKLP, vagyis az SHTK Legbelső Körének Legbelső Pontja, egészen pontosan három alapító taggal - Bob, TCs, jómagam -, akiknek azonban eme szinten való megmaradása komoly feltételhez kötött: 5 éven belül vagy Nobel-díjat kell szerezniük, vagy pedig Hadúri címet bármely ország bármely hadseregében (elég, ha a TV-ben szerepel az ember és ott azt mondják róla, hogy hadúr :)). Persze ez az öt év már néhányszor meghosszabbításra került... 

Bob egyébként is mindig elfelejti, hogy éppen min dolgozik, pedig már majdnem megvan a korszakalkotó ötlete, TCs a hidroradar tökéletesítésének szentelte életét (erről bővebben majd később), én pedig azon dolgozom, hogy az egyik einsteini álmot valóra váltsam, nevezetesen, hogy szilárd testeket legyek képes átalakítani színtiszta energiává (Einstein szerint egyetlen narancsban annyi energia lakozik, hogy a Föld jelentős részét évekig lehetne működtetni vele, amennyiben sikerül belőle kinyerni azt, így az én szakterületem a narancserőmű kifejlesztése; ugyan már számtalan kísérletet elvégeztem, de eddig még csak narancslét sikerült előállítanom, viszont az már nagyon jó hatásfokkal megy :))). Tulajdonképpen én állok a legjobban, mert nekem már van hadúri oklevelem is, csak még nem szerepeltem a TV-ben (azaz egyszer majdnem, amikor jó tíz évvel ezelőtt az utcán meginterjúvoltak, hogy mi a véleményem a fociról, meg a csapatunkról, aztán amikor fogalmam sem volt a legelemibb dolgokról sem - nem kimondottan vagyok focirajongó -, végül mégsem lettem sztár, bár elnézve a mai "mega" felhozatalt, nagyon nem is bánom.

A legfiatalabb szervezetünk a CNÖK, vagyis a Chuck Norris Önképző Kör, amelyről bővebben a [Vadnyugati mesék] menüpont alatt fog megjelenni egy kis összefoglaló valamikor a közeljövőben.



A jelenben a csapat leginkább különböző kirándulások, túrák szervezésével és megvalósításával, valamint a tökéletes kerti partik megalkotásával múlatja az időt, azonban hamarosan úgy érzem, hogy megint történnie kell valaminek, ami felkavarja a nyugodt állóvizet, ha más nem, hát mondjuk egy BiKa (Biciklis Kanok :)) Klub megalapítása, vagy valami egészen más megdöbbentő dolog... ;)